A pszichiátriai betegségek diagnózisa

A pszichiátriai betegségek diagnózisa számos lépésből áll, gyakran hosszabb időt is igénybe vesz, mint a hagyományos testi betegségek kórisméjének felállítása. Ez többnyire annak köszönhető, hogy a kórisme megállapításához szükséges a páciens állapotának tartós nyomon követése, amit hosszmetszeti képnek is neveznek a szakemberek. Az aktuális, például a vizsgálat időpontjában jellemző állapotot keresztmetszeti kép névvel is szokták jelölni.

A pszichiátriai interjú az a beszélgetés, amelynek során a páciens feltárja a panaszait orvosának. A beszélgetés során az orvos célzott kérdéseket tesz fel bizonyos tünetek meglétének, súlyosságának föltérképezésére. Bizonyos betegek könnyen szavakba tudják önteni problémáikat, akár már kész feltételezett diagnózissal keresik fel orvosukat. Mások csupán azt érzik, hogy valami „nincs rendben”, és ezért kérnek segítséget. A páciensek viszonyulása az interjú során eltérő lehet: a segítségkérő, együttműködő attitűdtől a feszültségen, szomorúságon át egészen az ellenségességig terjedhet a spektrum a kórképtől függően.

A pszichiátriai interjú mellett szükségessé válhat a környezet, a hozzátartozók megkérdezése is, mivel a beteg viselkedésének változását sok esetben először ők vagy csupán ők érzékelik.

Az interjú az alábbi témákra terjedhet ki: adatok felvétele, fő probléma, jelenlegi betegségek, korábbi betegségek, személyes élettörténet (születés és terhesség körülményei, iskolák, felnőttkori aktivitások • munka, párkapcsolat, vallás, aktuális élethelyzet, szociális aktivitások stb.), családi történet (testi/mentális betegségek a családban).

A pszichiátriai vizsgálat célzott kérdésekkel, feladatok elvégeztetésével becsüli meg a beteg aktuális állapotát: figyelmi képességét, aktivitását, hangulatát, érzelmeit, indulati állapotát, beszédét, gondolkodását, észlelését, betegségbelátását és ítélőképességét.

Legtöbb esetben általános testi és ideggyógyászati vizsgálat is szükséges a pontos diagnózishoz.

A pszichiátriai tünetbecslő skálák bizonyos konkrét tünetek (például szorongás, depresszió, pszichózis, funkcionális képesség stb.) becslésére szolgálnak, eredményük számszerű formában jeleníthető meg. Az érték részben az aktuális súlyosság, részben ismételt felvétel esetén a változás mértékét mutatja meg.

A pszichológiai tesztvizsgálatok számos formája a személyiség alapvető vonásainak feltárását szolgálja.

Számos esetben szükség lehet kiegészítő laboratóriumi vizsgálatokra. Fontos tudni, hogy önmagában laboratóriumi vizsgálattal nem állapítható meg pszichiátriai diagnózis, ezek a vizsgálatok más célokat szolgálnak. Segítenek feltárni a mentális betegség kórokaként háttérben meghúzódó belszervi betegségeket (pl. depressziós tünetek mögött meghúzódó pajzsmirigy-alulműködést), segíthetnek megerősíteni egy-egy mentális betegség diagnózisát (pl. kábítószer használata) vagy a terápia nyomon követésére szolgálnak (pl. egyes gyógyszerek vérszintjének monitorozása vagy az esetleges nemkívánatos mellékhatások kiszűrése révén).

Járulékos képalkotó vizsgálatok elvégzése is szükségessé válhat. Ilyenek az agyi képalkotó vizsgálatok (CT • komputertomográfia, MRI • mag-mágneses rezonancia vizsgálat, PET • pozitron emissziós tomográfia), az elektroenkefalográfia (EEG) vagy a hormonális állapot egyéb képalkotó módszerekkel történő vizsgálata.

A vizsgálatok elvégzését követően a pszichiáter szakember az adatok összesítésével állítja fel a diagnózist.

Referenciák:

• A pszichiátria magyar kézikönyve. Szerk.: Füredi János. Medicina, 1998.
• Pszichiátriai az ezredfordulón. Szkizofrénia. Szerk.:Bitter István, Füredi János. Medicina, 2000.
• www.lelekbenotthon.hu
• www.nami.org
• www.pszichiatriaikollegium.hu
• www.mpt.iif.hu
• www.ec.europa.eu