A szkizofrénia kimenetele
Mai tudásunk szerint a szkizofrénia nem gyógyítható, de kezelhető betegség. A kezelés ebben az értelemben az jelenti, hogy minimális tüneti súlyosságot, egyensúlyi állapotot sikerül elérni, amelynek következtében a beteg személy visszanyeri eredeti funkcionális képességét és önálló életvitelre képes lesz.
A szkizofrénia kimenetelét számos tényező befolyásolja. Például:
- Együttműködés a gyógykezeléssel, terápiás válaszkészség. Vizsgálatok szerint egy éves időtartam alatt a gyógyszeres kezeléssel együttműködő betegek mintegy 40 százaléka esik vissza. Amennyiben a kezelést megszakítják, ez a szám 60-70 százalékra nő. Sajnos, még a legjobb „forgatókönyv” esetén is (tehát a beteg jól reagál a kezelésre és együtt is működik azzal) 2 éves időszakot tekintve a betegek 50 százaléka szenved el relapszust.
- Szociális kapcsolatok, a családban/munkahelyen előforduló stressz faktorok.
- Alkoholfogyasztás, kábítószer-használat rontja a kimenetelt, fokozza a visszaesések kockázatát.
Mai ismereteink szerint a lehetséges kimenetel szempontjából 3 csoportot különíthetünk el:
- A betegek 1/3 része az első epizódot követően teljesen meggyógyul, vagy fenntartó gyógyszeres kezelés mellett tünetmentessé válik.
- A betegek másik 1/3-a gyógyszeres kezelés mellett is enyhe tüneteket mutat.
- Az első két csoport tagjai segítség mellett önálló életvitelt képesek folytatni.
- A betegek 1/3 része a gyógyszeres kezelés mellett is jelentős tünetekkel rendelkezik, az ő társadalmi visszailleszkedésük csak tartós segítséggel valósulhat meg. Fontos kiemelni azonban, hogy komplex, gyógyszeres kezelést és egyéb pszichoterápiás segítséget ötvöző terápiával, társadalmi segítségnyújtással ezen betegek aránya 1/10-re csökkenthető.
Referenciák:
A Bristol-Myers Squibb nem vállal felelősséget a linkeken található információk tartalmáért.
