A tünetek enyhülése után célszerű elindítani pszichoszociális beavatkozások segítségével a rehabilitáció folyamatát. A pszichoszociális beavatkozások a pszichofarmakonok mellett, azokkal kombinációban -de sohasem önállóan - alkalmazva ma már egyenrangú részét képezik a pszichiátriai zavarok, így a szkizofrénia terápiájának. Sok esetben olyan változásokat, fejlesztéseket céloznak, amelyek csupán gyógyszeresen nem érhetők el. A terápiában érintett páciens együttműködése és aktív részvétele nem nélkülözhető a közösen kitűzött terápiás cél eléréséhez. A súlyos tünetek, az időszakosan bizarr viselkedés és a gyakori hosszas kórházi ápolás az esetek jelentős részében a korábbi állapotnál még jobban elszigetelik a pácienst környezetétől. A rehabilitáció szakszerű segítség nélkül elképzelhetetlen, sőt ennek hiányában az elszigetelődés fokozódik.

A leghatékonyabb eredmény a családterápiától, illetve a csoportos terápiás foglalkozásoktól várható. A család a betegek legerősebb támasza, de felkészítés híján a visszaesések előidézője is lehet. Számos vizsgálat megerősítette, hogy a családok érzelmi atmoszférája nagymértékben befolyásolja a szkizofrénia lefolyását, a tünetek alakulását és a visszaesések gyakoriságát. A családoknak komoly érzelmi és gyakorlati (például pénzügyi) terhet jelent az együttélés egy ilyen súlyosan beteg családtaggal, illetve a tünetek tolerálása, elfogadása is. A betegnek és családtagjainak egyaránt nagy segítséget jelenthet a családi konzultáció, családterápia és a családcsoport.

A szocioterápia olyan csoportos beavatkozás, amely a szociális kapacitást hivatott fejleszteni. Ennek fókuszában leggyakrabban a viselkedésorientált megközelítés áll. Egy másik rehabilitációs forma a foglalkoztatás és annak különféle válfajai. Ezek alapvető célja, hogy strukturálják a páciens idejét, értelmes, hasznos tevékenységeket kínáljanak számára. A személyiség fejlesztése, alakítása, bizonyos készségek erősítése, és a foglalkoztatás során végzett hasznos tevékenység hatásos lehet a betegség tüneteinek visszaszorításában, de legalábbis könnyebb elviselésében. Mindez fontos szerepet tölthet be a jobb életminőség elérésében.

A gyógyfoglalkoztatás egyik alappillére a munkaterápia. Ennek célja, hogy kiküszöböljék a tétlenség okozta elkeseredettséget, és a kirekesztettség-érzést.

A kreatív és művészeti terápia a betegek kreativitásának megőrzését, fejlesztését célozza, amelynek hatásaként a személyiség harmóniába kerülhet önmagával. A művészi tevékenység elviselhetőbbé teszi a szorongást, amely a pszichiátriai zavarokban szinte minden esetben jelen van. A művészet olyan eszköz, amelyen keresztül a páciensek átjárót találhatnak az egészségesek társadalma felé.

A pszichiátriai rehabilitáció jelenleg a legtöbb esetben különféle intézményekben zajlik. A rehabilitáció egy újabb irányzata a közösségi pszichiátriai beavatkozásokat részesíti előnyben.. Ez annyit tesz, hogy a gyógyszeres és pszichoszociális kezelés a betegek eredeti lakó- és munkakörnyezetében, természetes életterében folyik kijáró munkacsoportok segítségével. Ezek a segítő csapatok az otthonukban keresik fel az érintetteket. Ez az ellátási forma a legtöbb beteg és hozzátartozó számára könnyebben elfogadható, mint az előítéletekkel terhelt „elmegyógyintézeti” kezelés, így a rehabilitáció is eredményesebb lehet. A módszerrel ráadásul minimalizálható a nagyobb költségekkel és jelentős hospitalizációs kockázattal járó kórházi felvétel. A beteg nem szakad ki a családjából, önállóbb maradhat (kevésbé támaszkodik a kórházi személyzetre), és jobban megőrzi korábbi készségeit, kapacitásait.

A szkizofréniával élők érdekérvényesítő és közösségépítő képességei elmaradnak az átlagostól. Ezek a készségek azonban fejleszthetők. A szociális készségek fejlesztését szolgáló csoportos eljárások leggyakrabban tréningek formájában működnek. Ilyenek az úgynevezett közösségi tréningek.

Sajátos és újabban kifejezetten támogatott kezdeményezés, hogy az önérvényesítésükben korlátozott szkizofréniával élők önsegítő csoportokban találkoznak. Itt megoszthatják egymással gondjaikat, tapasztalataikat és közösen dolgozhatnak ki megoldási módokat, közös érdekcsoportként léphetnek fel jogaikért, érdekeik érvényesítéséért. Klub formájában működve az öntevékenységet, önállóságot fejlesztik a kezelőszemélyzet lehető legcsekélyebb beavatkozásával, a pszichiátria intézményrendszerén kívül, civil szervezetekben.

A fejlett ipari országokban a pszichiátriai betegeket tömörítő csoportok komoly lobbitényezőként szólnak bele akár az egészségpolitikai döntéshozásba, döntési folyamatokba is. Magyarországon is működnek pszichiátriai betegeket és hozzátartozóikat tömörítő civil szervezetek, amelyek a jövőben várhatóan egyre nagyobb teret kaphatnak a szkizofréniával élők érdekeinek képviseletében.