A szkizofrénia lefolyása

A betegség lefolyása során 4 szakaszt különböztetünk meg. Fontos megjegyezni, hogy ezek a fázisok általánosságban állapíthatók meg, az egyes betegek között lényeges különbségek mutatkoznak mind a tünetek súlyosságában, tünetek típusában és az egyes szakaszok hosszábban

1. PREMORBID FÁZIS

A premorbid fázisban, mely a gyermekkorra, korai serdülőkorra tehető, a későbbiekben szkizofréniában megbetegedett személyek mutatnak kisfokú eltéréseket korosztályukkal összehasonlítva, de ez még nem tekinthető kórosnak. Így például a családtagok elmesélhetik, hogy a beteg gyermekkorában kicsit más, eltérő volt, pl. nyugodtabb, visszahúzódóbb, befelé fordulóbb volt, mint társai, kevesebb barátja volt vagy éppen nehézségei voltak a tanulásban, a beszédfejlődésben.

Fontos kiemelni, hogy ezek a tünetek • hasonlóan a prodróma fázis tüneteihez • nem specifikusak a betegségre.

2. PRODRâMA

A szkizofrénia legkorábbi megjelenése a prodróma szak, melynek hossza hónapoktól évekig tarthat. Számos, a betegségre nem specifikus tünet jellemzi, melyek elsősorban a gondolkodás és a környezet észlelésének megváltozásával járnak. Mivel ezek a jelek gyakran megfigyelhetők a kamaszkorban fellépő lelki változások között is, gyakran csak utólag lehet megállapítani, hogy a környezet számára furcsának, érthetetlennek tűnő jellemzők tulajdonképpen a pszichózis bevezető, korai szakaszának tünetei voltak.

3. PROGRESSZÍV FÁZIS

A progresszív fázis az első pszichotikus epizóddal (régi német eredetű szakkifejezéssel: schubbal) kezdődik. Habár a jegyek, tünetek gyakran már hónapokkal az első törés előtt megfigyelhetők, a tünetek súlyossága ilyenkor éri el azt a szintet, amikor többnyire a beteg környezetében élők, családtagok orvosi segítséget kérnek. Gyakori a kórházi felvétel. Többnyire, bár nem minden esetben, a pozitív tünetek (hallucinációk, téveszmék, zavaros gondolkodás, dezorganizált viselkedés) vannak túlsúlyban az első epizód során.

A progresszív fázis során akut, pszichotikus epizódok váltakoznak stabil, reziduális tünetekkel jellemzett állapotokkal. A stabil fázisban a betegek többé-kevésbé jól funkcionálnak, enyhe, többnyire negatív tüneteik vannak. A betegség természetes lefolyása során jellemző, hogy az egyes epizódokat követően a beteg funkcionális státusza nem tér vissza az epizódot megelőző szintre.

Az akut epizód tartama általában hónapokat is kitesz gyógykezelés nélkül, s bár ilyen esetben is megszűnhetnek spontán, beavatkozás nélkül a tünetek, a maradványtünetek kifejezettebbek. Megfelelő, időben megkezdett gyógyszeres beavatkozással az akut epizódban a stabilizálódáshoz szükséges idő minimum 4-6 hét.

4. KRâNIKUS FÁZIS

A krónikus fázis során a betegség súlyossága egy állandó szintet ér el. Ekkor is előfordulnak visszaesések, de az aktív szakaszhoz képest ritkábban és a visszaesések kevésbé súlyosak. Ebben a szakaszban leginkább a betegség negatív tünetei a meghatározóak, melyek a beteg szociális státuszát kedvezőtlenül érintik.

Néhány beteg esetében a betegség más típusú, úgynevezett processzus lefolyást mutat, amikor is az idő előrehaladásával mind gyakoribbak és súlyosabbak a visszaesések és a beteg funkcionális állapotában is fokozatos romlás figyelhető meg.

Referenciák:

• A pszichiátria magyar kézikönyve. Szerk.: Füredi János. Medicina, 1998.
• Pszichiátriai az ezredfordulón. Szkizofrénia. Szerk.:Bitter István, Füredi János. Medicina, 2000.
• Pszichiátria az ezredfordulón. Neuropszichiátria. Szerk.: Tariska Péter. Medicina, 2000.
• www.psychiatryonline.com
• www.nami.org
• www.pszichiatriaikollegium.hu 
• www.mpt.iif.hu
• www.ec.europa.eu

A Bristol-Myers Squibb nem vállal felelősséget a linkeken található információk tartalmáért.