Mit vár a beteg és családja a gyógyszerektől, illetve a kezeléstől?

A gyógyszeres kezelés elsődleges funkciója természetesen a tünetmentes állapot elérése. A betegek az orvossal közösen személyre szabottan választják ki az antipszichotikumot, amely a beteg számára a legmegfelelőbb. Nincs mindenki számára egyformán jó, általános „recept” a gyógyszeres kezelésben. A gyógyszerek kiválasztása során a kezelőorvos és betege tisztázzák a legfontosabb tüneteket, a lehetőségeket és az igényeket az ún. terápiás megállapodás keretei között.

Abetegek többsége a pszichózis tüneteinek teljes megszűnését várja a gyógyszeres kezeléstől. Gyakran előfordul azonban, hogy nem is a hallucinációk és téveszmék, hanem az ezeket kísérő álmatlanság, szorongás, nyugtalanság okozza a legnagyobb szenvedést, a hallucinációk és a „rossz gondolatok” kevésbé megterhelők. A betegség különböző fázisaiban más-más tünetek kerülhetnek előtérbe - a kezelésnek a tüneti súlyosság változásához is alkalmazkodnia kell. A legkínzóbb tünetek esetében a betegek gyors javulást remélnek. Az azonban, hogy mennyi idő alatt lehetséges a tünetmentes állapot elérése, a gyógyszerválasztás mellett természetesen attól is függ, milyen állapotban van a beteg, amikor orvoshoz kerül. Ha például valaki súlyos heveny pszichózistól szenved a kezelés elején, nagy valószínűséggel néhány hónap alatt nem remélheti a hallucinációk és téveszmék teljes megszűnését. A betegek gyakori elvárásai szerepel az is, hogy a szerrel fenntarthatóvá váljon a tünetmentes állapot, ugyanis a betegek többsége fél a visszaeséstől. Az újabb kórházi kezelés megelőzése a betegek leggyakoribb elvárásai között szerepel. A tünetmentesség számukra nem csupán a hallucinációk, téveszmék megszűnését jelenti számukra, hanem a korábbi funkciók visszatérését is: képességet a tanulásra, munkára, társas kapcsolatok kialakítására. Összességében az életminőségük javulását várják a kezeléstől.

A családtagok számára természetesen szintén a pszichózis riasztó, (elsősorban pozitív) tüneteinek megszűnése a kezdeti terápiás cél. A heveny epizód lezajlását követően azonban a páciens aktivitása, korábbi aktivitásainak visszatérése is meghatározó igény a család részéről. Ez nem csupán a munkahelyre vagy iskolába való visszatérést jelenti számukra, hanem a családban és a szűkebb közösségben betöltött szerepek és feladatok újbóli betöltését. A reintegráció, azaz az előbbi folyamat gyakran hónapokat vesz igénybe és a család türelmét leginkább ez teheti próbára. A modern pszichofarmakonoknak fontos szerepe van a reintegrációs folyamatok előmozdításában is.

Az elsődleges hatás, vagyis a tünetmentes állapot elérése mellett a gyógyszer megválasztásában a mellékhatások játszanak még szerepet. Orvos és beteg együttesen arra törekszik, hogy megtalálja a lehető legkevesebb mellékhatással járó szert. A mellékhatások jelenléte ugyanis gyakran ugyanolyan stigmatizációval jár, mint maga a betegség. A kezdeti rossz tapasztalatok fokozhatják a mellékhatásoktól való félelmet és ezáltal gyengítik a kezeléssel történő együttműködést. Emiatt fontos, hogy már a betegség legkorábbi szakában a lehető legkedvezőbb mellékhatás-profillal rendelkező gyógyszerrel kezdődjön meg az antipszichotikus kezelés. Különösen igaz ez az első pszichotikus epizód kezelésére. Az ún. első generációs antipszichotikumok leginkább a mozgás terén okoztak problémákat, akár a kezdeti időszakban (izommerevség, izomgörcs, remegés), akár a tartós kezelés következményeként (akaratlan mozgások a végtagokban és az nyelv, ajkak területén). A modern szerek esetében a mozgászavarok ritkábban jelentkeznek, azonban gyakrabban fordul elő az egyik legfontosabb és a betegek számára talán legzavaróbb mellékhatás, a hízás. A külső megjelenés előnytelen változása az egyik leggyakoribb oka a gyógyszer felfüggesztésének. Előfordulhat, hogy az alkalmazott antipszichotikum negatívan befolyásolja a szexuális vágyat a hormonális állapot megváltoztatása révén. A szexuális funkciózavar a szkizofréniában szenvedők közel 60%-ánál fordul elő, azonban a betegek csak ritkán számolnak be róla. A második legfőbb elvárás tehát, hogy az életminőséget kedvezőtlenül befolyásoló mellékhatások közül a lehető legkevesebbet kelljen vállalniuk a betegeknek kompromisszumként a hosszantartó tünetmentes állapot érdekében.

Források:

• www.pszichiatriaikollegium.hu

A Bristol-Myers Squibb Kft. nem vállal felelősséget a linken található információk tartalmáért!