A mai napig élénk kutatás tárgyát képezi a szkizofrénia okainak felderítése. Úgy tartják, a betegség számos oki tényező egymásra hatásának végeredményeként jön létre.

A szkizofrénia különböző okai három nagy csoportba sorolhatók:

• genetikai tényezők
• biológiai és környezeti tényezők
• pszichés és szociális tényezők

Mindegyik csoportba számos tényező tartozik, és ezek kölcsönhatásának végeredménye előre nem megjósolható. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a genetikai és biológiai/környezeti tényezők a legfontosabb kóroki faktorok, míg a pszichoszociális tényezők elsősorban a betegségkezdet beindításában és a kimenetel , lefolyás alakításában játszanak szerepet.

Kedvelt elmélet az úgynevezett sztressz-vulnerábilitás modell, amely szerint a központi idegrendszer betegség iránti érzékenységéhez bizonyos stressz faktorok adódnak hozzá, és ez eredményezi a betegség kialakulását. De önmagában sem a sérülékenység, sem a stressz nem vált ki betegséget.

A sérülékenység (vulnerábilitás) lehetséges okai:

• Genetikai tényezők. Számos, a nagy esetszámot figyelembe vevő demográfiai vizsgálatok, valamint ikerkutatások eredményei hívták fel az figyelmet a genetikai tényezők jelentőségére. Nem állíthatjuk, hogy egyetlen gén felelős a szkizofréniáért. Kutatók számos gén szerepét feltételezik, amelyek elsősorban az agyi ingerületátvivő anyagok, a neurotranszmitterek termelődését, anyagforgalmát, kötődési helyeit (receptorait) határozzák meg. Néhány számadat a genetikai kockázatokra:
• Azon személyeknél, akiknek első fokú rokona (pl. szülője) szkizofrén, 10 százalékkal nagyobb a szkizofrénia kialakulásának kockázata, mint az átlagnépességé (ami 1 százalék).
• Azon gyermekeknél, akiknek mindkét szülője szkizofrén, a kockázat 40 százalékkal nagyobb.
• Egypetéjű ikrek esetében, ha az ikerpár egyik tagja szkizofrén, a másik tag 48 százalékos eséllyel betegszik meg szkizofréniában. Amint látható, bár az egypetéjű ikrek genetikai állománya 100 százalékban megegyezik, a kockázat csak 48 százalékos, ami arra utal, hogy a gének mellett más faktorok is szerepet játszanak.
• Biológiai/környezeti tényezők. Ezek elsősorban a fejlődő magzatot érintik, illetve születés körüli komplikációkra vonatkoznak. Nem egyértelmű és biztos okai a szkizofréniának. Statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy azon személyeknél, akiknél később kifejlődött a szkizofrénia, gyakrabban voltak megfigyelhetők az alábbi komplikációk:
• Terhesség alatti komplikációk a terhesség első és második trimeszterében: vírusfertőzések, anyai éhezés, a magzat oxigén- és tápanyagellátását károsító tényezők.
• Szülés körüli komplikációk. Koraszülés, Rh-vércsoport inkompatibilitás.
• Téli születés, influenzafertőzés a terhesség 6. és 7. hónapjában.

• A biológiai tényezők végső közös útja, hogy a központi idegrendszer korai fejlődésében bizonyos zavarok támadhatnak. Ezek a zavarok mikroszkopikus szinten nyilvánulnak meg többnyire, és érintik a sejtek vándorlását, az idegsejtek közötti kapcsolatok révén idegsejt hálózatok kialakulását, vagy éppen a felesleges idegi kapcsolatok megszűnését, ami szükséges az idegrendszer integrált működéséhez. Ez az úgynevezett agyfejlődési zavar (neurodevelopmentális modell) az alapja azoknak a kóros működéseknek, amelyek eredménye a stressz faktorokra való fokozott érzékenység. Érdekes, hogy a szkizofrén betegek bőrének, hajának bizonyos kisfokú eltérései (például lenőtt fülcimpa, többszörös hajforgó, távoli szemrés stb.) utalhat az idegfejlődési zavarra, mivel a bőr és függelékei valamint az idegrendszer is ugyanannak a csíralemeznek, az úgynevezett ektodermának a származékai. Természetesen ilyen finom külső eltérések egészséges személyeknél is előfordulnak és nem specifikusak szkizofréniára.

Pszichoszociális (stressz) faktorok

A XX. század közepéig az orvosok a lelki tényezőknek tulajdonították a legnagyobb szerepet a szkizofrénia okai között. Ma már tudjuk, hogy a kórkép alapvetően biológiai eredetű, a pszichoszociális faktorok a lefolyást módosítják csupán. Sok (de nem minden) esetben lehet feltárni az első epizód kialakulása előtt kisebb-nagyobb stressz tényezőket. Fontos megérteni, hogy ezek önmagukban nem tehetők felelőssé a betegség kialakításáért, csupán az érzékeny idegrendszer megterhelésével felszínre hozzák a betegséget. Mely tényezők játszhatnak szerepet?

• Extrém lelki, fizikai vagy szellemi megterhelés pl. középiskolában, egyetemen, katonaságnál
• Megterhelő életesemények, veszteségélmények
• Szociális feszültségek
• Központi idegrendszer működését befolyásoló szerek, elsősorban kábítószerek. Az alkohol, a cigaretta és a kábítószerek (elsősorban a stimulánsok és a kannabisz) használata ugyan önmagában nem okoz szkizofréniát, de érzékenyített idegrendszer esetén a tudatmódosító szerek pszichotikus állapotot idézhetnek elő akár egyszeri alkalmazás után is. Ez az egyszeri pszichotikus állapot akár rövid idő alatt elmúlhat maradványtünetek nélkül, de a folyamat szkizofrénia-szerű állapotba is torkollhat. Nincs bizonyíték a kábítószerek használata és a szkizofrénia kialakulása közötti ok-okozati összefüggésre; azaz a kérdés így is feltehető: nem tudjuk, hogy a kábítószer fogyasztás a prodróma oka vagy a prodrómában jelentkező tünetek következménye.

Referenciák:

• A pszichiátria magyar kézikönyve. Szerk.: Füredi János. Medicina, 1998.
• Pszichiátriai az ezredfordulón. Szkizofrénia. Szerk.:Bitter István, Füredi János. Medicina, 2000.
• www.psychiatryonline.com
• www.lelekbenotthon.hu
• www.nami.org
• www.pszichiatriaikollegium.hu
• www.ec.europa.eu