A szív- és érrendszer kórfolyamatai a világ szinte valamennyi fejlett országában a leggyakoribb megbetegedések és a vezető halálokok közé tartoznak. A világon minden második haláleset szív- és érrendszeri panaszokra vezethető vissza. Magyarországon talán még ennél is súlyosabb a helyzet.
Nálunk a népesség 79 százalékát veszélyezteti a szív- és érrendszeri megbetegedések valamely rizikófaktora. A kutatók szerint évente 40-45 ezer ember hal meg ilyen jellegű panaszok miatt.
A betegség legfőbb rizikófaktorai a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód és a stressz. A fokozottan veszélyeztetett lakosság körében a rizikófaktorok halmozódnak. Egy magyarországi vizsgálat szerint a háziorvosoknál megjelent betegek csaknem 80 százaléka túlsúlyos. A férfiak több mint 40, a nők mintegy 39 százaléka magas vérnyomással él. A teljes koleszterin érték a férfiak 66, míg a nők 69 százalékánál kóros értéktartományba esik. A férfiak 17, míg a nők 13zázalékának vércukorszintje kívül esik az egészséges tartományon. Magyarországon a férfiak több mint 50 százaléka dohányzik. A nőknél ez a szám egyelőre kevesebb. A felérés résztvevőinek mintegy két harmada saját bevallása szerint nem táplálkozik egészségesen, és csupán a fele mozog rendszeresen.

Ebből is sejthető, hogy a leginkább veszélyeztetett réteg többnyire nem képes egyedül leküzdeni a fő rizikófaktorokat. A gyógyszeres segítség számukra elengedhetetlen. A szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésére szolgáló szerek kifejlesztése a Bristol-Myers Squibb számára az egyik legfontosabb feladat. Gyógyszereinket világszerte sikerrel alkalmazzák.

A megbetegedés okai 

A szív és érrendszeri megbetegedések egyik fő kiváltója a stressz. Ez nem csupán valami hirtelen, nagy ijedséget vagy nagy vizsga előtti izgalmat jelent. A tartós lelki feszültség, a szorongás ugyanazokat az idegi és hormonális elváltozásokat váltja ki. Örökletes hajlam esetén az ismétlődő stressz-szituációk okozta idegi és hormonális változások szintén magas vérnyomáshoz vezetnek. A stressz következtében megnőhet a szív izomtömege. Ez szívritmuszavarokat, szívelégtelenséget okozhat. Minél magasabb valakinek a pulzusa, annál nagyobb az esélye arra, hogy élete során meg kell küzdenie valamilyen cardiovascularis eseménnyel (például szívinfarktus, agyvérzés, súlyos szívritmuszavar).

Az inzulinhiány és a cukorbetegség az erek súlyos megbetegedéséhez vezet. A vér emelkedett inzulinkoncentrációja (hyperinsulinaemia) szintén szerepet játszik az érrendszeri elváltozások kialakulásában. Ezzel a jelenséggel az elhízott emberek különösen gyakran szembesülnek. De a vér vastartalmának csökkenése, vagy túlzott emelkedése szintén hozzájárulhat a szív- és érrendszeri megbetegedésekhez.

Az átlagos kávéfogyasztás (azaz napi két-három feketekávé) nem járul hozzá szívünk és ereink megbetegedéséhez. Ennél nagyobb mennyiség azonban már káros. Kis mennyiségű alkohol (vagyis napi maximum fél liter sör, illetve ennek megfelelő egyéb szeszes ital) elfogyasztása véd az érelmeszesedés ellen. Viszont az alkoholnak nagy mennyiségben komoly szívizom károsító hatása van. A megfelelő mennyiségű E-vitamin hiánya szintén okozója lehet az érelmeszesedésnek.

A rizikófaktoroktól az infarktusig

A szív egyes területeit egy-egy verőér táplálja. Ha ez beszűkül, vagy teljesen elzáródik, az oda tartozó szívizomzat fuldokolni kezd, majd elhal. Ha a koszorúér-szűkületben szenvedő beteg nem végez jelentősebb fizikai munkát, gyakorlatilag nincs panasza. Ha azonban nekiveselkedik egy lépcsőnek, a beszűkült éren keresztül már nem jut annyi oxigénben gazdag vér a szívkamra valamelyik részéhez. A szűkebb átmérőn keresztül ugyanis a vérellátás képtelen együtt nőni az igénnyel. Az izomrostok fuldoklása először kellemetlen, nyomó mellkasi érzésként (anginás roham) jelentkezik. A szívizominfarktus előzménye, hogy a koszorúér belsejében lévő zsíros lerakódás a szűkült szakaszon hirtelen véralvadást indít el, és a véralvadék teljesen elzárja az eret. Ha a koszorúér teljesen elzáródik, akkor következik a szívinfarktus. És az érintett izomrész elhal.

Az infarktus hátterében az érelmeszesedés áll. A zsírok elsősorban a közepes és nagy verőerek falában rakódnak le. Aztán ezek a zsírral teli tömlők elmeszesednek. A folyamat kezdetén a verőér belső felszínét bélelő sejtek közötti rések tágabbá válnak, és így a vérben keringő zsírok átjuthatnak az érfalba. Ezzel egy időben az érfal sejtjei mind kisebb mennyiségben állítják elő ezt az értágító molekulát. Az így mind nehezebben táguló verőér belső felszínén a sima izomsejtek is vándorolni kezdenek. Ezekhez zsírral telítődő fehérvérsejtek csatlakoznak, végül ezek együtt létrehozzák a zsíros csíkokat az artériák belső borításán.

A sárga csíkokba bevándorló sejtek egy része elhal, és a zsírtartály tetején vékony, rugalmas sapka alakul ki. A beteg sorsa tulajdonképpen ennek a fedélnek az épségén múlik. Ha a sapka átszakad, a zsíros massza benyomódik az artériába. Mivel ez szinte vonzza a véralvadásban kulcsszerepet játszó vérlemezkéket, néhány perc alatt olyan alvadék keletkezik, hogy az ér teljesen eldugul, az artéria által ellátott szívizomrostok nem kapnak vért, és következik a szívinfarktus. Itt a kör bezárul. Ez a szívizomelhalás története.