BRISTOL-MYERS

A cég története 1887-ben a New York állambeli Clintonban kezdődött, amikor William McLaren Bristol és John Ripley Myers megvásárolta a városban működő Clinton Pharmaceutical Company gyógyszergyártó céget, ötezer dollárért. Az új tulajdonosok hivatalosan 1887. december 13-án vették át a vállalat vezetését. William Bristol elnökként, John Myers pedig elnökhelyettesként vette bele magát a munkába. Bár a két vállalkozónak kezdetben rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie, két alapszabályból a legküzdelmesebb időkben sem engedtek: a magas minőség és a cég stabil pénzügyi helyzete semmilyen körülmények között nem szenvedhetett csorbát. A vállalat 1898 májusától kezdve új néven, Bristol, Myers Company-ként működött tovább. (A jelenlegi névben szereplő kötőjel Myers 1899-ben bekövetkezett halálát követően került a vessző helyére, miután a cégstruktúra némiképp átalakult.)

A cég első országosan elismert terméke egy természetes ásványi sókból készült, vízben oldódó, emésztést elősegítő szer volt, amely a cseh természetes ásványokban gazdag vízhez hasonló hatást váltott ki. A terméket Christened Sal Hepatica néven vezették be, majd nyolcévnyi fokozatos növekedés után az eladások 1903-tól 1905-ig hirtelen tízszeresére nőttek.

Az időszak másik hatalmas sikere az Ipana fogkrém. Ez volt ugyanis a piacon az első olyan fogkrém, amelynek formulája fertőtlenítőszert tartalmazott, és így védelmet jelentett az ínyvérzéssel szemben. A Sal Hepatica és az Ipana iránti keresletnek köszönhetően a Bristol-Myers regionális cégből országossá nőtte ki magát, később pedig nemzetközi hírnévre tett szert.
A bruttó nyereség bűvös, egymillió dolláros határát a cég történetében először 1924-ben érte el. Termékeit ekkor már 26 országban árulták. Ettől kezdve John Myer korábbi cégtársától megöröklött részesedése eladható értéket képviselt. A lehetőség nem is váratott sokáig magára, hiszen a Bristol-Myerst 1929-ben már a New York-i tőzsdén is jegyezték.

A háború utáni gazdasági visszaesés arra ösztönözte a vezetőséget, hogy megszabaduljon a Bristol-Myers gyógyszerészeti üzletágától, és teljes mértékben specialitásainak szentelje magát. A döntés értelmében ezt követően a Sal Hepaticára és az Ipanára összpontosított. Emellett más kiegészítő termékeket, így piperecikkeket, fertőtlenítőszereket és köhögés elleni szirupokat gyártottak. Ugyanebben az időben a cég Manhattanbe helyezte át a központját, és a szegmensben az elsők között kezdte közvetlenül a fogyasztókhoz szóló hirdetésekben népszerűsíteni termékeit.

1943-ban azonban miután a cég fölvásárolta a Cheplin Laboratoriest, újra visszatért a gyógyszergyártáshoz. A Cheplin a fermentáláshoz kapcsolódó technológiák szakértőjeként vált ismertté. Az új tulajdon lehetővé tette, hogy a háborúban a Bristol-Myers a szövetségesek egyik legnagyobb penicillinbeszállítójaként működjön közre.

A második világháború végére világossá vált, hogy a penicillin és a hozzá hasonló más antibiotikumok rengeteg kiaknázatlan lehetőséget tartogatnak még a Bristol-Myers számára. A felismerés nyomán az is biztosan látszott, hogy a vállalat hosszú távon tervez a Cheplin Laboratories-zal. Ezzel összhangban a komplexumot Bristol Laboratories-ra keresztelték, vezetését pedig Frederic N. Schwartz vette át. Néhány évvel később, 1957-ben, amikor Henry Bristol betöltötte hetvenedik életévét, Schwartzot a Bristol-Myers elnök-vezérigazgatójává nevezték ki. Az új vezető mellett azonban az alapító, Henry Bristol továbbra is ellátott néhányat korábbi feladataiból.

A cég helyzetének és kilátásainak alapos vizsgálata után Schwartz és az akkori gazdasági igazgató, Gavin K. MacBain • Schwartz későbbi utódja, aki CEO-ként követte őt a vezetői székben • úgy döntött, hogy a Bristol-Myers jól menedzselt kis cégek felvásárlásába kezd. Az első nagyobb lépés ebben az irányban a Clairol megszerzése volt. A céget férj és feleség, Lawrence M. Gelb és Joan Clair alapította. A hajszínezők piacán érdekelt Clairol szakembereknek készült speciális termékeket és a fogyasztóknak szánt, egyszerűen használható hajszínezőket egyaránt gyártott. A családi vállalkozással együtt annak vezetője szintén a Bristol-Myershez került. Richard L. Gelb, a Clairol alapítóinak idősebb fia 1972-ben MacBain örökébe lépett: a Bristol-Myers Company CEO-jává nevezték ki. 1976-ban Richard Gelbet elnökké választották. Néhány évvel később ezt az összeolvadást számos más akvizíció is követte: a cég megvásárolta többek között a Drackett-et, a Mead Johnsont vagy a Zimmer and Westwood-ot.

1986-ban a vállalat a connecticuti Wallingfordban megnyitotta komplex kutatóintézetét, amelyben összesen mintegy 800 kutató és más munkatárs dolgozott. (1995-től a központ Richard L. Gelb Center for Pharmaceutical Research and Development néven működött tovább.)

SQUIBB

1858-ban Edward Robinson Squibb a New York állambeli Brooklynban gyógyszergyártó céget alapított. 1895-ben az alapító a cég irányításának jelentős részét fiainak, Charles-nak és Edwardnak adta át. A vállalat ezt követően E.R. Squibb & Sons néven vált ismertté. Tíz évvel később a Squibb-testvérek Lowell M. Palmer-nek és Theodore Weicker-nek adták el az apjuktól megöröklött vállalkozást. Ugyanebben az évben a cég New Brunswick-ben (New Jersey) vásárolt területet, hogy ott gyárat létesítsen.

Edward Squibb halála után hat évvel, 1906-ban a kongresszus elfogadta a gyógyszertörvényt, amely az alapító életművének megkoronázásaként is értelmezhető, hiszen ez magában foglalta a megelőzés és a megbízható gyógyszerek fontosságát. A törvénnyel nagyjából egy időben a termékek hatékonyságának és megbízhatóságának jelképeként elkészült a Squibb logó prototípusa is. A vállalat szlogenje 1921-ben született meg: „The priceless ingredient in every product is the honor and integrity of its maker”.

1938-ban megalapították a Squibb Gyógyszerészeti Kutatóintézetet. 1944-ben pedig New Brunswick-ban (New Jersey) megnyitották a világ legnagyobb penicillingyárát.

1946-ban a vállalat Squibb International néven Dél-Amerikában és Európában terjeszkedett tovább, míg Mexikóba, Olaszországba és Argentínába gyártó létesítményeket telepített.

1971-ben a Squibb Corporation központokat hozott létre világszerte, míg a Squibb Institute bázisát Princetonba (New Jersey) telepítette.

1975-ben a Squibb kutatói, Miguel A. Ondetti, Bernard Rubin és David W. Cushman hatalmas gyógyszerészeti felfedezéssel rukkolt elő a magas vérnyomással küzdő páciensek kezelésére. A két kutató 1999-ben a neves Lasker Award megszerzésével öregbítette tovább a cég hírnevét.

BRISTOL-MYERS SQUIBB

A Bristol-Myers 1989-ben egyesült a Squibb-el. Ezzel megszületett a világ második legnagyobb gyógyszergyártó vállalata. 1990-ben princetoni (New Jersey) központtal és wallingfordi (Connecticut) kutatólétesítményekkel megalakult a Bristol-Myers Squibb Pharmaceutical Research Institute. A cég „bázislétesítményei” mellett világszerte kutatóközpontokat hozott létre.
1991-ben a vállat megkapta az amerikai Food and Drug Administration (FDA) jóváhagyását ahhoz, hogy forgalomba hozza a HIV fertőzés kezelésére szolgáló készítményét. Még ugyanebben az évben egy új antibiotikum és két kardiovaszkuláris, valamint egy a központi idegrendszer problémáinak kezelésére szolgáló hatóanyag forgalmazására is engedélyt kapott. Emellett a Nemzetközi Rákkutató Központtal (National Cancer Institute) aláírtak egy megállapodást, amely szerint közös erővel megkezdik a rák egyes típusainak kezelésére szolgáló új szer kutatását és fejlesztését. A Bristol-Myers Squibb több százmillió dollárt invesztált a klinikai vizsgálatokba. És 1993-ban megszületett a mű. Forgalomba hozták a szert, amely nem sokkal ezután a világ leggyakrabban alkalmazott rákellenes készítményévé vált.

1994-ben Charles A. Heimbold, Jr.-t vezérigazgatóvá választották. Ugyanebben az évben ment végbe a franciaországi UPSA akvizíciója, és ezzel a cég tulajdonába került a gyógyszer, amely a 2-es típusú diabétesz kezelésére szolgál.

1995 májusában az igazgatótanács úgy döntött, hogy életműve elismeréseként a nyugalmazott elnök címet adományozza Richard L. Gelb-nek. A következő elnök és CEO Heimbold lett.

1995 végére a cég több mint 60-féle termékéből világszerte mintegy 50 millió dolláros éves bevételt könyveltek el. Ettől az évtől kezdve a cég engedélyt kapott, hogy terjessze a szívroham megelőzését szolgáló készítményét. A szer csökkenti a szívpanaszokból eredő haláleset rizikóját azoknál a pácienseknél, akik magas koleszterinnel illetve krónikus szívbetegséggel élnek együtt.Szintén az 1995-ös évhez kapcsolódik, hogy a Bristol-Myers Squibb ebben az évben fölvásárolta az Oncology Therapeutics Network száz százalékos tulajdonjogát.

1997-ben pedig növelte befektetéseit a gyógyszerészeti kutatások és fejlesztések területén, és megnyitotta új, 433 hektáros kutatói bázisát Hopewell-ben (New Jersey).

1998 elején az FDA engedélyt adott a migrénes fejfájás és az ezzel együtt járó tünetek enyhítésére szolgáló fájdalomcsillapító szer forgalmazására. Ez volt az első olyan OTC termék, amelyet a migrénes panaszok gyógyítására, vény nélkül is kapható szerként hoztak forgalomba. Ugyanebben az évben, decemberben a Bristol-Myers Squibb elnyerte a National Medal of Technology-t, amely a legjelentősebb díj Amerikában a technológiai innováció elismerésére.

2000 szeptemberében a Bristol-Myers Squibb új stratégiát hirdetett, amely a korábbiaknál erőteljesebben fókuszált a gyógyszerekre, és ezzel összhangban előre vetítette a következő idők nagy ívű fejlesztési elképzeléseit. Az új stratégia részeként a cég vezetősége úgy döntött, megválik két üzletágától: a Clairolhoz és a Zimmerhez kötődő tevékenységek ugyanis nem illeszkedtek az új irányhoz. Szintén ebben az évben készült el az az új kombináció, amelyet a 2-es típusú diabétesz kezelésére fejlesztettek ki. Majd nem sokkal később bevezették e két változat naponta egyszer szedhető változatát is. Ez utóbbi nem sokkal a bevezetés után a leggyakrabban fölírt szer lett az USA-ban a tablettás anti-diabetikus márkák között.
2001 februárjában FORTUNE Magazine szavazása alapján a Bristol-Myers Squibb-et Amerika legnépszerűbb gyógyszergyártójává választották ("America’s Most Admired Pharmaceutical Company").

2001 májusában a 13 éves múltjával a cégnél már veteránnak számító Peter R. Dolan vette át Charles A. Heimbold, Jr. helyét a vezérigazgatói székben. Nem sokkal ezután George W. Bush elnök Heimbold-ot svédországi nagykövetté nevezte ki. Peter Dolan később az igazgatótanács elnöke lett, de mindezek mellett megtartotta addigi CEO pozícióját is. Dolan vezetése alatt 2001 júniusában a cég 7,8 billió dollárért megvásárolta a DuPont Pharmaceuticals Company-t. Ez az akvizíció már csak azért is különös jelentőséggel bírt, mivel az így megszerzett részleg a későbbiekben a Bristol-Myers Squibb legerősebb gyógyszerészeti üzletágává vált. 2001 augusztusában a cég befejezte a Zimmer-hez kapcsolódó ortopédia üzletág leválasztását, míg a DuPont-tranzakció 2001. október elsején hivatalosan is véget ért.

2002 novemberében az FDA megadta a hozzájárulást a skizofrénia kezelésére szolgáló szer forgalmazására.

2003 júliusában az USA-ban új AIDS-gyógyszert mutattak be, amelyet 2004 márciusában Európában is regisztráltak. 2005. március 29-én az FDA engedélyezte a krónikus hepatitis B fertőzés kezelésére kifejlesztett gyógyszert, amelyet a Bristol-Myers Squibb tudósai fedeztek föl.