A felnőtt európai lakosság mintegy 45-50 százaléka szenved valamilyen ízületi betegségben. Ennek gyakorisága az életkorral egyenes arányban nő. Hatvan éves koron túl már az emberek csaknem 90 százalékát érinti a probléma. Magyarország csaknem minden harmadik lakójának van valamilyen reumatológiai panasza.

A reuma fogalma különböző betegségeket takar, amelyek rendszerint a mozgásrendszer fájdalmával, gyulladásával és funkciózavarával járnak együtt.
A reumás betegségek alapvetően négy csoportba sorolhatók:

• gyulladásos
• degeneratív (például a térdízület kopása)
• extraartikuláris reumatikus (például az inak vagy izmok lágyrész-reumatizmusa)
• valamint a reumatikus betegségek, mint más betegségek kísérő tünetei (például a köszvény esetében).

A krónikus gyulladással járó ízületi megbetegedések leggyakoribb formája lassanként teljesedik ki. Míg a beteg állapota folyamatosan romlik, teljesen tünetmentes időszakok követik egymást. A betegséget immunológiai folyamatok váltják ki, amelyek az ízületben duzzanattal, melegségérzettel és fájdalommal járó gyulladásos reakciót idéznek elő. Az egyik legjellemzőbb tünet, a merevségérzet elsősorban reggel, fölkelés után jelentkezik, de súlyosabb esetben akár egész napos is lehet.
A betegség kezdete elsősorban az étrendre vezethető vissza. A túl sok hús és más állati eredetű táplálék ugyanis túlsavasodáshoz vezethet. Ez a reuma egyik legfőbb kiváltó oka. A túlsavasodás növeli a hajlamot a gyulladásokra, emellett pedig kivonja a porcokból, az ízületi tokból, az izmokból és a szalagokból azokat a lúgos ásványi sókat, amelyek képesek lennének ellensúlyozni a savasodás folyamatát. Az állati fehérje, a hús egyik bomlásterméke így lerakódik az ízületek közé, illetve a porcokban. Ez okozza a reumatikus betegségekkel együtt járó gyulladásokat és fájdalmakat. A magas fehérjetartalmú étrend minden reumatikus betegséget erősít. A rák, a köszvény, a reuma és a szívbaj azokban az országokban a leggyakoribb, ahol a fehérjefogyasztás magas.

A gyulladásos folyamatok miatt felgyorsul az anyagcsere. Ezért nő a tápanyagszükséglet. Így a gyulladásos reumás betegségek esetében elsősorban a kielégítő mennyiségű tápanyagra és a kiegyensúlyozott étrendre kell ügyelni. Érdemes odafigyelni az E-vitamin, a cink és a szelén pótlására: míg a csontritkulás megelőzése érdekében fontos a kalcium és a D-vitamin, és persze a mozgás. A betegek életminőségét komolyan befolyásolja, hogy ők maguk mennyire tartják karban testüket. Meghatározott gyakorlatokkal fenntartható és javítható a beteg ízületek mozgásképessége.