A mentális betegségek általános jellemzői, csoportosításuk

Pszichiátriai vagy mentális betegségeknek azokat a hevenyen fellépő vagy tartósan elhúzódó kórképeket nevezzük, amelyekben az érintett személyek az egészségestől eltérő kognitív, érzelmi vagy viselkedési tüneteket mutatnak. Ezek az állapotok szenvedéssel és esetenként az érintett személy társadalomban betöltött funkciójának károsodásával járnak.

Amikor lelki betegségekről beszélünk, fontos kiemelni, hogy az egészséges („normális”) mentális működés és viselkedés ezen tényezők igen széles skáláját foglalja magában és sok szempontból kultúra illetve társadalom-függő.

Ma úgy feltételezik, hogy a mentális betegségek kialakításában számos tényező játszik szerepet: pszichés, szociális, biológiai, genetikai tényezők ugyanúgy, mint bizonyos testi betegségek (például fertőzések vagy a koponyát ért sérülések). Bármely nemben, életkorban, társadalmi osztályban, etnikai csoportban előfordulhatnak.

Statisztikák szerint egy éves időtartam alatt öt emberből egy esetében diagnosztizálható valamilyen mentális betegség. Súlyosságukat tekintve az enyhétől a nagyon súlyos megbetegedésekig terjed a spektrum. Lehet, hogy a betegség csak kis mértékben érinti a mindennapi funkciókat, de teljes funkciócsökkenéshez is vezethet. Nem mindig könnyű megjósolni, hogy az egyes személyek életét mennyire károsítja majd az adott betegség.

A mentális betegségek kihívást jelentenek a betegek hozzátartozóinak, az egészségügynek és a társadalomnak egyaránt. Kialakulásukat általában nem lehet egy bizonyos, könnyen megszüntethető kóroki tényezőhöz kötni. A háttérben sokszoros, gyakran alig vagy nehezen befolyásolható tényezők húzódnak meg, amely kezelésüket is komplikálttá teszi. Emellett a hagyományos belgyógyászati, úgynevezett „testi” betegségekkel szemben kevés objektív, műszeres vizsgálat áll rendelkezésünkre a diagnózis felállításához, emiatt többnyire bizonyos tünetcsoportokra alapozott diagnosztikai kritériumrendszerek alapján történik a kórisme megállapítása.

A mentális betegségeket évszázadokon keresztül egységes kórképnek tekintették. Az orvostudomány fejlődésével szükségessé vált az egyes betegségek közötti különbségtétel annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb kezelésben részesüljenek a betegek.

A mentális betegségek hagyományosan az alábbi csoportokba sorolhatók:

1. Szervi eredetű, úgynevezett organikus kórképek: egyértelmű szervi, többnyire agyi elváltozás áll a háttérben. Például: • Időskori memóriazavarok, elbutulás (demenciák) 
   • Delíriumok
   • Szellemi fogyatékosság
   • Epilepszia betegséghez társuló pszichés eltérések
2. Endogén vagy kriptogén kórképek, amelyek okai nem tisztázottak. Ide tartoznak a „nagy pszichiátriai kórképek”, például: 
   • Depresszió
   • Bipoláris affektív zavar (régi nevén: mániás-depresszió)
   • Szkizofrénia és a szkizofrénia spektrumba tartozó egyéb betegségek
   • Szkizoaffektív zavar, amely a szkizofrénia jegyei mellett mániás és/vagy depressziós jegyekkel is jellemezhető
3. Pszichogén, szituációtól függő, klasszikusan „lelki” betegségek, például: 
   • Személyiségzavarok (ezek valójában nem pszichiátriai betegségek, hanem a személyiség az egészségestől kissé eltérő variánsai)
   • Régi nevükön „neurózisnak” nevezett kórképek, amelyeket ma már speciális alcsoportokba sorolunk (fóbiák, pánikzavar, kényszerbetegség, konverziós kórképek, generalizált szorongás stb.)
   • Ez az osztályozás didaktikai szempontból világos, áttekinthető, azonban ma már nem állja meg a helyét. Nem lehet ugyanis éles határt húzni az egyes betegségcsoportok között; kisebb-nagyobb, néha csak sejtszinten megfigyelhető elváltozások valamennyi kórképben megfigyelhetők; lelki-környezeti tényezők valamennyi betegségben szerepet játszanak és a kriptogén, rejtett kórképek okai is mind világosabbá váltak az elmúlt évtizedek során.

Referenciák:

• A pszichiátria magyar kézikönyve. Szerk.: Füredi János. Medicina, 1998.
• www.lelekbenotthon.hu
• www.nami.org
• www.ec.europa.eu

 A Bristol-Myers Squibb nem vállal felelősséget a linkeken található információk tartalmáért.